Fogas Kérdés:))

Viola metszőiről akartam már írni a héten, de elmaradt.
Hogy mi is az érdekes egy hat éves elhullajtott fogacskáiban? Elmesélem.

APA és én is már kicsi korunktól jó barátságban vagyunk a fogkefével és a fogorvosokkal is, ha nem így lenne akkor talán annyi foga lenne kettőnknek együtt mint egy gilisztának.
Így és főleg emiatt külön figyeltünk arra, hogy a gyerekeink is hamar elkezdjenek fogat mosni és árgus szemmel figyeltem mindegyikük minden egyes kibújó fogacskáját.
Márkó fogaival nem is volt különösebb gond, bár ő is hamar eljutott a fogászatra, de amikor elváltotta a kis egérfogait, nagyon jó formájú, jó méretű új fogai nőttek helyettük.

Violánk aki maga volt a megtestesült álombaba, jól evő, jól alvó, szépséges kislányka mindig hatalmas mosollyal köszöntött mindenkit és a fényképeken is örökké füligérő szájjal pózolt.

Fura ilyet leírni, de egyszerűen "tökéletes" volt a gyerek - nézegettük is, szüntelen ámulva, hogy kitől, mitől lett ilyen szép? Kire is hasonlít ha ránk nem? -mert mi bizony nem voltunk ilyen szép gyerekek!
És aztán kinőttek a fogai...
De ki ám!
Nem voltak azok se kicsik, se csúnyák, csak éppen csíkosak!
És csakis a két középső felső foga. Az a kettő amelyik minden fényképen tutira ott virított és rajtuk az az érthetetlen barna csík. Sikáltam de hiába, semmit sem halványodott, fogtuk a sok teára, a tej érzékenység okozta kalcium hiányra, meg mindenre..., de igazából most sem tudjuk mitől, miért és hogyan kerültek a fogaira a csíkok.
Menthetetlenül ott voltak, elrontva a tökéletes gyerekem, tökéletes összképét és folyamatos lelkiismeretfurdalást okozva nekem, mert állítólag még a terhességem alatt ehettem valamit, gyógyszert vagy akár mi mást, vagy talán átestem valami betegségen, aminek ott az ő kis gyöngy fogacskáiba maradt meg a nyoma.
Persze mondanom sem kell, hogy rajtunk kívül mindenki tudta, hogy " kirohasztotta az a sok tea, vagy a cumitól van az biztos! " és persze rá is kérdeztek lépten- nyomon, mit tettem a gyerekem fogaival, hogy már ilyen korán rosszak???

Szerencsére a helyzet nem volt olyan vészes, mert a csíkos metszők bár csíkosak voltak a zománchibából eredően, szerencsére nem voltak romlékonyabbak mint a többi kis tejfog.
Az persze még hozzá tartozik az igazsághoz, hogy elég sokat jártunk Vióval fogászatra mert feltételezhetően a szigorú tejmentes diéta eredményeképpen valóban kevesebb kalcium juthatott a szervezetébe és a fogzománca gyenge volt.

Visszatérve a fogváltáshoz, egy éve hogy Vióka elpottyantotta az alsó két középső tejfogát és már azóta vártuk, hogy végre a két felső kis csíkos is mozogni kezdjen.

Fél év kellett hozzá, mire megmozdultak és mozogtak, mocorogtak, de nem estek ki. Az utóbbi két hétben már mindenfelé álltak, csak épp összefelé nem, így Viónak már nem csak két kis csíkos középső foga volt, hanem két nagyon csámpás, ki - be dőlő, néha összekuszálódó, harapásra alkalmatlan "valamilye".
Hétvégenként már rendszeressé vált, hogy megkért valamelyikünket húzzuk már ki végre a fogait! Volt cérnás-kilincses közös kisérlete Márkóval ami persze krokodil könnyeket eredményezett, mert a cérna szorította a fogát! :))
Volt apával fény alá fekvős, nyolc véres papírzsebkendős, fürdőszobás könnyes jelenet is, amely fél óra szüntelen birizga után csak egy még csámpásabb, félig kijött fogacskát eredményezett és volt persze:- Anya légyszi szedd ki te! - Jujj én oda sem bírok nézni ! próbálkozás is.
A fogak pedig maradtak a sok nyelvel lökdösés, zsepivel húzkodás ellenére is egészen szerdáig.
Szerdán ugyanis APA elvitte Violát a fogorvoshoz, mert az egyik rágóján lett egy apró lyukacska és persze a doktornéni sitty- sutty kikapta egy fogóval a makacs kis csíkosakat is.

Jött is a gyerek nagy boldogan mutogatta a fogait és nekem akármilyen borzasztó volt a napom nevetnem kellett ha ránéztem. Ragyogott a kis arca ami a fogak híján annyira ennivalóan édes és mókás is lett egyben, hogy ha már rágondolok attól is vigyorgok.
A fogacskáit egy kis neylon zacsiban szorongatta a markában és le sem akarta tenni egész délután, a zacskó persze kiszakad és a fogak elvesztek, de ő szerencsére megtalálta őket.
És jött az este, a fogait betette a párna alá a fogtündérnek, hátha hoz majd érte valamit.

A "fogtündér" azonban totál ki volt purcanva aznap és nyolc körül már bedőlt az ágyba, hajnal három körül arra ébredt fel, hogy Jack a füleit csattogtatva rázza magát és igyekszik ki a ketrecéből, nyilván pisilnie kell.
Én a "fogtündér" álmosan pizsamásan vacogtam az ajtóban amíg ő kegyeskedett pislantani egyet az udvaron majd visszavackolódtam a meleg takaróm alá.
Majdnem elaludtam, amikor belém hasított a felismerés, hogy FELADATOM van! Próbáltam magam lebeszélni a felkelésről, de győzött a fogtündéri kötelesség tudatom és kikászálódtam újra az ágyból. Nem akartam felébreszteni az alvókat ezért sötétben tapogattam ki az előszoba fogason logó táskám és kapartam elő a pénztárcámból azt a két szép kerek százforintost, amit délután kaptam vissza a kutyakajásnál, amikor Jacknek kutyaszalámit vettem.
Továbbra is sötétben tapogatózva simán nekimentem Viola ajtajának amit elvileg sosem tartunk csukva, főleg nem éjszaka, de gyakorlatilag Jack miatt napok óta mégis csak becsukunk. Ahhoz képest, hogy lefejeltem az ajtót, egész könnyen találtam meg a kilincset, majd tovább botorkáltam az alvó gyerekig. Lázasan kutattam a párnái alatt, de mindhiába. Fogak sehol!
Már épp gyanús kezdett lenni, hogy megelőzött a még igazibb fogtündér, amikor valami kis gyöngyszerű gördült a tenyerem alá. De csak egy! Újra alapos kutatásba kezdtem, csendben, de már cseppet sem kíméletesen. Felemeltem az alvó gyerek fejét az egyik kezemmel a másikkal meg tovább matattam a két egymásra rakott párna alatt, majd átforgattam az ágy felső szintjén is a díszpárnákat, hátha cselezett a lányom, de semmi. A másik fog nem volt sehol, se a párnák, se az ágy, se az ágy matraca alatt. Ha nincs hát nincs gondoltam, és az egyszem csíkoska helyére tettem a két pénzt. Persze reméltem, hogy Vió első dolga nem az lesz reggel, hogy kapásból megtalálja a felszívódott második fogat ...
Továbbra is sötétben elindultam kifelé, az ajtót az előbb elővigyázatosan nyitva hagytam, így annak nem mentem neki, de a jobb combommal sikeresen telibe találtam a tv állvány szélét, ennek is volt egy hangja, de a keletkező kék folt problémája semmi volt ahhoz képest, hogy a kezemből kirepült az egy szem nagy nehezen megszerzett fog!
Hallottam, hogy merre gurul a padlólapon és minden óvatosságomat félretéve felkapcsoltam a villanyt. Az órára néztem, hajnali három óra tizenöt volt, azaz negyed négy és én a fogtündér kék kockás pizsamagatyóban, hótt álmosan, kócos fejjel, négykézláb tapogatóztam az előszoba kövén az elgurult fog után.
Hosszú percek teltek el az eredménytelen kereséssel, a fog nem volt sehol, azaz ez a fog sem volt sehol! Föladtam, kész ennyi, még erre sem vagyok jó, kudarcot vallottam a fogtündérségben! Milyen ANYA vagyok én???! ANYA egyátalán az ilyen?
Feltápászkodtam és rögtön ráléptem a fogra, megszúrt, örültem neki, felvettem és eldugtam a hálószoba vitrinjébe a többi potyadék közé.

Megnyugodva, hogy legalább 50%-os teljesítményre azért képes voltam fogügyben,
újra álomba szenderültem.
Reggel Viola rettentően örült az "ezreseknek" - még nincs semmi pénzfogalma a kis szőkémnek - és még az oviba is magával akarta vinni amit persze nem hagytam.
Délután amikor hazaértem a munkából láttam, hogy már nincs "porondon" nála a pénzezés, így rákérdeztem,hogy mi lett a százasokkal? A válasz amit kaptam annyira jellemző az egész történetre:))

- Az egyik a wc-be esett és rá is kakilt a Leila!
- A másikat meg elvette APA, mert szerinte nem lehet a pénzt a szánkban forgatva
szopogatni!

Hát ennyi a történet a fogakról ...

Fogtündér

agymenés 1

Ma délelőtt ezt gyűjtögettem a többiektől és persze saját elmém mélyreható átkutatásával
- nem munka helyett! munka mellett, munka közben! -
A lista természetesen kiegészítésre vár!

Ne fogjátok vissza magatokat, menjetek le alfába és idézzétek fel csodálatos gyermekkorotok csúfolódásokkal teli hétköznapjait! Várom a kiegészítéseket!!!!!!! ennél csúnyábbak azért ne nagyon legyenek!

Retro Mondások - ahogy mi csúfolódtunk egykor falun és városon - :))

1./ Mi van? Segged kivan?

2./ Utánozó majom átlátszik a falon! Nem tudta, hogy kicsoda felnyalta a kiscica!

3./ Bajod? Fáj a farod, minden este vakarod?

4./ Tudod! - Aki haragszik, kutyaszarral marakszik!

5./ Csorbacsík minden szarba belecsíp!

6./ Hülye gyerek, feje kerek, lába ix, töke gipsz!

7./ Böske tehén seggét kösd be!

8./ Jutka csutka!

9./ Julcsa hol a budi kulcsa?!

10./ Eszti csörög a tepsi!

11./ Jóska levelet hozott a posta!

12./ Harminchárom: nyald a seggem télen- nyáron!

13./ Hatvanhat : seggem a szádra pattanhat!

14./ Síró- pityogó temesvári kiscsikó/ katonának nem való!

15./ Nem fájt, nem fájt, köszönöm a lekvárt!

16. / Sárga- bögre, görbe- bögre, nyald a seggem körbe,körbe!

17./ Lányok, lányok földi boszorkányok, föld alatt laknak békát szopogatnak!

18./ Digi- Dagi Daganat, kergeti a halakat, de a halak ügyesek, Digi-Dagi
elesett!

19./ Mit ugrálsz? Kapsz egy frászt!

20./ Úgy kellett! Úgy kellett! Káposztába hús kellett!

21./ Csere-bere fogadom, többet vissza nem adom!

22./ Mit mondtál? Kiskancsóba fingottál?

Morcmanó

Bocsi Világ, fáradt és utálatos vagyok meg nagyon morcos, szóval jobb ha nem írok.
Holnapra majd összekaparom magam egy kicsit és megpróbálok eszmét futtatni, a téma Viola metszői lesznek :)

Krumplipucolók-tölcséres kutya

Krumplipucolók:)
"Egerek"
Vizit
Tölcséres kutya:)

Hétfő

Újra itt, indul a melódia, sűrű hetem lesz.

Otthonról viszonylag nyugisan indultunk útnak, mindenki pihent és mosolygós volt, még én is, miután tegnap este fél nyolctól aludtam reggel fél hatig.- Ennek egyenes következménye, hogy a vasalnivaló ott maradt ahol volt azaz a kosarában szépen összehajtogatva tornyosul, sebaj megvárja a keddet a sorozatos napot nem félek, hogy megcsinálja helyettem valaki, a kupac majd még nő is addig. -

Jackó jól van kopp-kopp, tegnap már négyszer evett mindenféle turmixolt finomságot mint pl. a kölyöktáp-babatápszer-sertéstepertő-protein turmix. hmmmm :)) . Ő persze tizennégyszer evett volna legalább, de azt azért már túlzásnak tartottam volna a friss vékonybél műtéttel.
Szerencsére rettentő komolyan veszi a gyógyulást és a hízókúrát is és kezdi megszokni az életet velünk a házban, bár a szép sárga müa. "tölcsér" a nyakán - a gyerekek szerint fagyis kutya - akad némi fennakadást a közlekedésében.
Mégpedig: Jack elindul valamerre aztán hirtelen megdermed, mi noszogatjuk de hiába, tovább noszogatjuk egészen míg fel nem tünik, hogy a gallér egymilis pereme hopp épp nekifeszül valaminek ami lehet ajtófélfa vagy a cipős szekrény nyitókája is, ergo a kutyánk nem képes előrehaladni, annyi esze meg nincs, hogy a fejét kicsit elfordítva talán kiakadna az a valami amiről voltaképp fogalma sincs, hogy beakadt :)
Szóval Jack közlekedik, de a tölcsér miatt kissé szakaszosan és szintén a tölcsér miatt rettentő hangosan is. Emiatt a ketrecbe csukva tölti az éjszakát, de nem gond neki, ma már szépen aludt az utolsó 22 órás pisiléstől reggel hatig.
És Jack nem csak közlekedik, ott is van mindenütt általában a sarkamban és már vadászik is,
kiderült hogy a platinaszőke pucér nők a gyengéi, esetünkben ezek Barbie babák, akik halomban hevernek kitekeredett végtagokkal a lányok ágya alatt egy müa. dobozban sokszor karok, lábak vagy épp fej nélkül, mert Leilának is ők a gyengéi és valamilyen okból rendszeresen lefejezi őket. Másfél éves korától míveli ezt a sportot, a baba fejét a szájába veszi és foggal letépi vahhhh... Nesze neked gyermekpszichológia, szerető család, megértő nevelés - mi lesz ebből a lányból? Tehát Leila és Jack ízlése hasonló.

Más, mivel ez a blog nem csak Jacké:)

Az "egerek" azaz a T-alom kiskutyái Határszéli - Huncut Tajték, Tangó, Táltos, Titok, Topáz, Türkiz és Tam-Tam szépen cseperednek, Dzsini az anyukájuk pedig velük együtt nő széltében, szoptatós mivolta ellenére vagy pontosan ezért? kifejezetten dagi formát mutat :) Én is ilyen voltam, vagyok, nemhiába az én kutyagyerekem ő is.


Most ennyit az ebzetekről, majd teszek fel képeket is, csak az itteni gépemen nincs.
Csáóóóó, elmentem dolgozni egy másik meghajtóra :)

Jack most

Tegnap este ugye visszamentünk Jackkel,mert az állapota semmit nem változott. Mire az orvoshoz kerültünk, már minden jel arra mutatott, hogy mégiscsak ő ette meg a homokozó formát és bélelzáródása van. Én kitapintottam a szinte nem létező hasán egy puklit is amit furcsán nem oda illő volt, de nem volt nyomás érzékeny sem. Kapott egy palack infúziót és készült egy röntgen is a hasáról. A felvételen az látszott, hogy a gyomra és a belei valahogy meg vannak duzzadva, vagy ki van tágulva, de idegen testet nem láttunk. A doktorbácsi ezért felnyitotta és egy sérvet talált. Valószínűleg a verekedés következtében megsérült a hasfal, megnyílt és egy vékonybél darab kicsusszant és kizáródott. Kívülről ennek semmi nyoma nem látszódott se karmolás, se piros folt, se semmi csak az aprócska fura dudor a bőr alatt.
A kizáródott vékonybél darab már elhalt így el kellett távolítani.
A vérképe szerencsére semmi extrát nem tükrözött, csakis a kutya rettentő leromlott állapotát mutatta. Végül is a bélelzáródás nem volt rossz diagnózis, hisz a kizáródott bél ugyanazokat a tüneteket okozta, a ciklámen színű tengeri csillag homokozó formát azonban más ette meg, vagy inkább csak rágta szét reményeim szerint .
Jacket éjjel 11-kor még bódultan hoztuk haza, kint aludtam vele az előszobában, azaz néha egy- egy percet aludtam is, mert főleg őt nyugtatgattam és próbáltam lefektetni. Most délelőtt még visszamentünk egy infúzióra, de úgy tűnik Jack jobban van. Rettentő éhes, de majd csak holnap ehet, többször keveset. Most épp fel- le mászkál a házban és mindennek neki megy a müa. gallérjával. Menne ki, de nem szabad neki, jobb ha idebent lábadozik a melegben. Még mindig iszonytatóan vékony, de szent elhatározásunk, hogy dagadtra hizlaljuk:)) Jó lenne már ott tartani!

Nincs jobban :((

Jack nincs jobban és ez ráveti az árnyékát mindenre ami körülöttem van.
Amikor tegnap hazamentem bent gubbasztott a dobozban frissen fürdetve. A gyerekek odakuporodtak mellé és óvatosan simogatták. Elfogadott egy kis ennivalót és ivott némi tejet amibe immunovetet és normaflore-t tettem, de igazából csak szeme mozgott. Annyira sovány, csontos teste belegömbölyödik a doboz aljába és csak a mellkasa moccan a takaró alatt.
12,5 kg csont, bőr és lélek. Válláról eltűntek a duzzadozó gladiátor izmok. Tehetetlenek vagyunk csak szeretni tudjuk.
Ahányszor elmegyek a doboza mellett felnéz rám, melegbarna szemei kérdeznek. Kérdezik, hogy mi a baj vele? Úgy mint amikor a kicsi Leila szokta kétségbeesetten sírdogálva, hüppögő hangon kérdezni: Mi a baja a Leilának???
Ő ezt nem tudja mondani, de a tekintetével azt kérdezi, mi a baja Jacknek? De nem tudjuk a választ.
Éjszaka aludt, ha kivittem pisilt és még a farkát is felemelte, de enni nem evett már és nem is kakilt.
Reggel nem fogadott el élelmet, a gyógyszeres tejből is alig kortyolt és most kaptam a telefont, hogy azt is emésztetlenül kihányta amit tegnap megevett.
Labor eredmény csak este lesz, ötre megyünk vissza az orvoshoz és csinálunk még egy alapos vizsgálatot, ultrahanggal, röntgennel, bár ha mégis a szétrágott homokozó forma okozza a baját akkor a müa. elnyeli a röntgen sugarat, így azt meg sem látjuk. Ha más, az hátha kiderül a vérképéből.
Várunk, Jack nem lázas, nem tudom, hogy fájdalmai vannak e, mert jól esik neki az érintésünk, a hátára fordulva simiztette magát éjszaka is. Nyugodt, nem nyöszörög. Éhesnek éhes, mert izgatottan szaglászta az elé tett húst, de a szájából kifordult a falat. Ő is vár. Várja, hogy megoldjuk a baját. Várja, hogy ismét jól lehessen, szaladhasson, játszhasson, morgolódhasson Brandonnal. Remélem délután már tudunk neki segíteni.

Magamnak Jackről

Jack beteg, nem tudom mi lehet vele, ma reggel Apa szerint támolyogva jött ki a kennelből etetéskor és nem evett. Elvitte a doktor bácsinkhoz és ott vettek egy vérmintát , csinálnak neki egy nagy labort, ami amúgy is aktuális volt mert egyszerűen nem tudjuk hová tenni a soványságát és kapott egy palacknyi infúziót mindenféle jóval.
Nekem iszonyat lelkiismeret furdalásom van két okból is. Az egyik, hogy mióta újra dolgozom szinte nem is látom a kutyákat, a kinti családomat. Reggel nem én látom el őket és délután csak egy fél órát tudok maximum velük tölteni, mert nagyon hamar besötétedik. Négykor leteszem a
lantot, hazamegyek, átöltözöm, megetetem Dzsinit és megyek ki a többiekhez. Mire kijutok hozzájuk már majdnem sötét van. Körbesimogatom őket és játszunk egy kicsit, aztán mehetnek is vissza a helyükre, mert a nagy fekete, hideg "éjszakában" ők is jobb szeretnek már a házuk melegében lenni. Szóval ami hétközben jut nekik belőlem az szinte semmi. A másik, hogy tegnapelőtt este, Brendon és Jack összeveszett, de nagyon. Mivel Hugi tüzel megy a morgolódás és a konkurencia harc rendesen, ezt az én jelenlétem valami miatt még ki is élezi. APA nem vált ki belőlük ilyen reakciót csak én. Szóval összebalhéztak, mivel a fogaik az idős koruk miatt már nem igazán élesek, nagy sebeket nem ejtenek ilyenkor egymáson, hanem inkább az acsargás, a birkózás és marcangolás megy. Borzasztó ezt látni, átélni, megtapasztalni, ijesztő és dühítő egyszerre. Mivel most sem jutottak dűlőre egymással, nem adta meg magát egyik kan sem, kénytelen voltam közéjük zúdítani egy vödör vizet.
Valahogy szétmentek, de nem feltétlenül a víz miatt. Ezután Jacket előre csuktam az udvarba, a többi lükét meg vissza a helyükre. Amennyire tudtam egy nagy frottír törölközővel sebtében áttöröltem aki vizes lett.
Jack az ajtó előtt felült a padra és didergett, újra átdörgöltem a bundáját és Viola egyik polár mellényét adtam rá, aztán beengedtem a házba felmelegedni. A lányok nagyon örültek, hogy bejöhet de ő nem annyira, így amint megszáradt ment is vissza a többiekhez, ahol örömmel fogadták már senki sem haragudott senkire, ők sem szeretnek rosszban lenni egymással.
Nem is volt semmi gond, tegnap jól is evett és délelőtt napozott a szép novemberi napsütésben az egész banda, én viszont későn értem haza és épp csak rájuk tudtam nézni, nem láttam semmi különöst. Reggel meg történt ami történt. Nem tudjuk mi Jack baja.
Remélem nincs tüdőgyulladása a vödör víztől, de a doki szerint nincs. Ami még aggaszt, hogy találtunk a kennelben egy szétrágott homokozó formát bár nem hinném, hogy vén fejjel pont ő ette meg a kemény műanyag játékot, inkább Kova vagy Usi üthette el rágcsálással az időt,
és hogy két hónapja halt meg Kelvin, Jack apja - leukémiában. Hirtelen ment el. Nagyon remélem, hogy nem ez Jack baja is, a vérkép alapján ez két nap alatt kiderül ...

Jack nagyon különleges a számunkra. Különleges mert gyönyörű, különleges mert nagyon érdekes, érzékeny lelke van, - vigyázni kell rá nem szereti az idegeneket, nem szeretni a váratlan helyzeteket. Különleges mert annyira játékos hat évesen is mint egy kerge kis kölyök. Különleges mert csodálatosan be tud állni és büszkén mutatja magát mindenkinek. Különleges, mert felnőtt korában került hozzánk és nagyon meg kellett dolgoznunk a bizalmáért és a szeretetéért. Különleges mert ő Hugi apja és különleges, mert ő JACK és mert Jackból csak egy van az egész világon.

...

Tényleg nem tudom mit is írjak? Mostanában tényleg csak teszem a dolgom és kész. A napnak hamar vége, ha a gyerekek lepihentek akkor én is kidőlök vagy vasalok. A Nők Lapják meg csak várják, hogy elolvassam őket. APA átvette egy csomó dolgom itthon.
Ez annyira fura, nem mintha odalennék a mosásért és a teregetésért, de ez idáig az én "feladatom" volt, most csak hétvégén csinálom én, hétközben APÁé a megtiszteltetés. Persze a száraz ruhák és az össze-vissza párosított zoknik csakis rám várnak, én szedhetem le, hajtogathatom össze, vasalhatom ki ( no a zoknikat azért nem! ) és hurcibálhatom szét őket a házban. A kutyák reggeli ellátását, etetését és a takarítását is átvette. Persze én addig idebent a lehetetlent kísérlem meg naponta, a három gyerekemet kirobbantani az ágyból, ruhába kényszeríteni, mosakodásra és fogmosásra ösztönözni és viszonylag kulturáltan, én magam is összeszedetten elindulni 07 óra 10 perckor!
Mosolyogva, nyugodtan, kedvesen elbúcsúzni tőlük, - érezd jól magad Kicsim, legyen szép napod! és cuppanos puszit nyomni annak a kis zsarnoknak aki percekkel azelőtt még ordítva hisztizett, hogy nem veszi fel ezt vagy azt a ruhadarabot, vagy nem akar copfot, de Barbiet, pónit, babakocsit, legó autót mindenképp akar magával vinni a bölcsibe, oviba , akárhova mert a minden gyerek viszi magával, csak Ő neheeheeheeem!!!....

A rohanós reggeli készülődés után kifejezetten jól tud esni amikor az ember beér a még szinte üres munkahelyére és kisímíthajta nem kicsit zilált idegszálait, ha csak arra pár percre is amíg megissza kávéját és elkészíti a napi betevő teáját... Szóval pár perc csak az idill, mert utána szembesül a napi feladatokkal és ismét lehet megbolondulni, csak épp egy kicsit másképpen :)

Én most épp ott tartok, hogy túl vagyok a reggeli őrületen és a 8 óra munkán, meg egy SZMK ( szülői munkaközösség) ülésen, elkészítettem vacsorát is és megetettem akit lehetett.
Mindjárt kezdődik a híradó ami miatt Viola visítani kezd, mert APA elkapcsolja a tv-t a minimaxról és én is mindjárt visítani kezdek majd mert ha felállok a géptől és látni fogom, hogy mi mindent használt játékként Leilus amíg én a gépet bűvöltem.
Ha majd magamhoz tértem a látvány okozta sokktól akkor a kádba parancsolom a lányokat, amíg ők pancsolnak addig ágyazok és összepakolok, kikészítem a holnapi ruhájukat. Ha készen vannak még egy kis mesélés vagy játék jön, átnézem Márkó holmijait, aztán már fekvés, nekem pedig vasalás a következő progi.

Ja, tegnap este leadminisztráltam a kiskutyákat, aranyos "T" betűs neveket találtam nekik, ha feladtam az alombejelentőt akkor majd leírom ide is őket.

ezek is mi vagyunk

Agymosott Zombi

A cím talán magyarázatot ad arra, hová tünedezek el. Ami mostanság kijut nekem csak úgy hétköznapi szinten az sokk.
Vissza kell rázódnom ebbe a dolgozó női házi robotgép szerepbe. Reggel elrohanok itthonról, a gyerekekkel, szétszóróm őket a megfelelő intézményekbe aztán tovább tekerek a hivatalba, ott főmunkaidőben igyekszem megfelelni és tenni a dolgom a munkanap végéig, aztán rohanás hazafelé és itthon két óra alatt kell megcsinálnom azt, amire pár hete még egy egész napom volt.
Ezért is történt meg velem, hogy a táncból is elegem lett, de ezen sikerült egy kicsit javítanom csütörtökön és remélem a jövőhéten amikor is örömtáncot tartunk, még jobb lesz a helyzet.

A gyerekeim szerencsére tankönyvszerűen működnek, velük nincs baj, csak az agyonfrusztrált anyjuk tudja most őket egy kicsit nehezebben tolerálni:(

Márkó elkezdett szemtelen kiskamasz lenni, aki agyonidomítja a húgát és ha teheti gyötri is. Velem szemben ellenálló és dacos. Rendszeresen nem eszik velünk, mert felszívja magát valamin. Az iskolában és az edzéseken szerencsére helytáll és az apja még bír vele.

Viola nem csak a tesóit, sokszor magát sem tudja elviselni. Rengeteget nyafog, toporzékol és rázza magát. 6 éves mikor ha most nem? - persze azért nagyon remélem, hogy gyorsan kinövi, különben kiköltöztetem a kutyákhoz. Egyébként ha őt nem "bántják", csodálatosan el tudja magát foglalni, gyönyörűen rajzol, kedves, csacsogó, segítőkész, bár az utóbbit nem kell túl komolyan venni, mert ha kérünk tőle valamit, rettentően nehéz neki megcsinálni, hacsak nem véletlenül a kedvére való a dolog.

Leiláról lassan regényt írhatnék. Azt sem tudom honnan kezdjem, valószínűleg olyan mint a többi friss bölcsis 28 hónapos kislány. APÁra olyan szinten ránőtt, hogy hihetetlen. Mivel rám haragszik mert szinte "eltűntem" az ő kis RÓLUNK kettőnkről szóló életéből, APA az akibe egyre inkább kapaszkodik. Engem folyamatosan büntet, nem fogad szót, nyíltan ellenszegül a kérésemnek, rúg-vág, hadakozik az öltözködéseknél ha épp olyanja van, a következő pillanatban meg sír utánam ha kimegyek az ajtón, vagy sírva követeli, hogy vegyem fel és cipeljem magammal a házban is. Persze Ő egy okos, önálló, hihetetlenül ügyes kis fruska félelmetesen jó humorérzékkel és óriási akarattal, mit is várhatnék tőle?

A lényeg, hogy valójában mind három gyerek tök normálisan, vagyis az adott körülmények között elvárhatóan viselkedik, szóval jól vannak.
Csak nekem nehéz velük, legalábbis nehezebb mint azelőtt.
Imádom őket, imádjuk egymást, jól van ez így.

Kiszerettem :(

Kiszerettem a hastáncból:(
Annyira sajnálom, tök rossz érzés olyan mintha véget ért volna egy szerelem. Bánt a dolog...

Csütörtökön voltam táncolni de nagyon fáradt voltam és kicsit sem ment. Új koreográfiát is tanulunk és talán ez volt a negyedik alkalom, az ezelőttin nem voltam ott, a gyerekekkel itthon kellett maradnom APÁnak dolga volt.
Akkor zavart, hogy nem mehetek de nem eléggé, így már kezdett gyanús lenni a dolog. Általában alig várom, hogy csütörtök legyen és mehessek rázni, de sem akkor, sem ezen a héten nem voltam úgy megőrülve a "buliért".
Valószínűleg az az oka, hogy véget ért a lángolásom, hogy ez az új koreográfia nem tetszik, ez nem azt jelenti, hogy nem szép hanem azt, hogy nagyon nehéz és igazából a három és fél perces dobszólóra táncolni csakis profiknak szabadna szerintem. Vagyis csak úgy élmény, ha olyan ropja, aki ért hozzá.

Amikor ez az egész hastánc kezdődött itt a faluban, egy maroknyi vigyorgó csaj voltunk 12-65 éves korig, akik a maguk örömére táncolnak a jó kis keleti zenére. Ez a magunk örömére való tánc és bohóckodás mostanra erőlködés lett és már senki sem mosolyog.
A csoport megint bevállalt két fellépést is és ezzel az új koreográfiával, aminek még csak a felénél tartunk. Heti egy alkalommal azonban szerintem nem megtanulható a dolog vagy legalábbis nem úgy, hogy az valóban szép és mutatós legyen.
A tánc alatt, a csoport vezetője ketté oszt bennünket és úgy táncolunk , hogy megnézzük egymást és kijavítjuk a hibákat.
Vicc az egész! Nem őszinte senki és nem mondja el a tényleges hibákat, pl. hogy a csoport fele nem tud rendesen rázni és nagyon amatőr az egész előadás, mindenki úgy tesz mintha egész apró hibák lennének csak, de ez hazugság. És én meg nem értem miért?
Miért kellett ezt az egészet így elrontani, tényleg van egy két nagyon ügyes emberke, de hát ha akarnak lépjenek ők föl és mi értelme van a nem annyira ügyes, vagy nem annyira csinos többieket belehajszolni ebbe az egészbe? Hová lett az örömtánc ami értünk volt és nekünk szólt?
Mindegy ez van, én nem megyek többet, csak sajnálom, mert olyan jó volt amikor jó volt és hiányozni fog.
Csütörtök óta érlelődik bennem ez a "szakítás", csak azt hittem, hogy ha pihent leszek, elmúlik belőlem ez a felemás, rossz érzés. Sajnos nem múlt el...

Más:))
Violám végre ma megtanult kétkerekűn biciklizni! Eddig is tudott csak épp megállni és elindulni nem sikerült neki egyedül. Ma viszont Márkó és APA segített neki rájönni a dolog fortélyára és annyira örülök neki hogy na még!
Hatalmas eredmény ha azt nézem, hogy húsvét óta rohangálunk utána a botot fogva:))
Így esélyünk nyílt rá, hogy együtt menjen bringázni a család! Hurrá!!!!!

Más 2:)
Csütörtökön azért voltam fáradt, mert szültünk.
Megérkezett a T-Alom
Jack-Dzsini, programozott császár, az anyuka hajlott korára tekintettel.
Dzsinike kilenc éves lesz április végén, most kb. 56 éves lenne, ha ember lenne.
Ez az utolsó alom kiskutyája ezért is döntöttem a programozott császár és azzal együtt az ivartalanítás mellett.
A műtét után rázós volt az éjszaka a kicsik rengeteget sírtak, mert Dzsincinek nem volt teje a műtét okozta sokk miatt. Cumiztattam az aprókat és kapták a Calo-Pet pastát.
Péntekre már helyére kerültek a dolgok Dzsini fejében is és teje is lett elegendő. Azóta csend van és a cseperednek a kis pockok, nagyon helyesek, remélem szép kis beaglek lesznek!

Egyenlőre ennyi, megyek megfürdöm. A tv-ben semmi normális nincs, holnap meló és túlórázom is így nem is árt ha inkább alszom. Persze előbb kikészítem a gyerekek ruháit, Márkó suliba és úszni is megy, Viola oviba és lovagolni, Leila pedig itthon marad Apával mert beteg. Persze most már APA is az, mert elkapta a kicsitől. Együtt törölgethetik majd az orrukat egész héten, együtt-egymásét :)) .
Szép holnapot mindenkinek.

Kirándultunk + egyebek ( a dolgozó nő és az almák )

Szia Világ!

Nagy a lemaradásom, a múlthéten kirándulni voltunk péntek- szombat - vasárnap Dobogókőn, mint négy éve mindig az őszi szünetben:)) A Pilis hotelbe szoktunk menni, ami régen BM szálló volt, nagyon szeretjük és most már a gyerekek is. Hatalmas gyönyörű parkja van és uszodája, konditerme, szaunája, meg egy jó kis fedett bowling pálya szóval esőben is vígan eltöltheti ott az időt egy család.
Az idő csodálatos volt szinte mindvégig, vasárnap fokban sétáltunk Visegrádon, mert arra jöttünk hazafelé és beugrottunk :) Na jó, eleve oda is indultunk.

Dobogókőről annyit, hogy szombat délután csináltunk egy jó kis bevállalós hegyi túrát, ami azért lett bevállalós, mert ránk sötétedett a végére, de szerencsére addigra pont kiértünk az erdőből, izgi volt, a kicsit sáros, nagyon avaros és nagyon csúszós, sziklás talajon, de a cipőink egész jók - köszönjük neked Decathlon :) - így bírtuk a terepet.

Leila végig a háti hordozóban volt és átérezhette a helyzet komolyságát, mert egész úton meg sem mukkant, Márkó lelkesen ment előre mint a gép, nézte a jeleket, és hogy merre visz az út, iszonyatosan elemében érezte magát a kis nyomkeresőnk! Viókát én cibáltam magammal, a szó szoros értelmében ki volt pirosodva a kis nőcikém és panaszkodott, hogy fáradt, fáj a lába és szomjas is, egyébként meg rettentően éhes stb stb..., de azért jött hősiesen, mivel neki is tudomásul kellett vennie, hogy hiába nyavajog, a problémáira jelen helyzetünkben nincs megoldás. Nem állhatunk meg és nem pihenhetünk, mert totál ránksötétedik és palacsintát sem árul senki az erdő közepén.
A helyzet végül szerencsésen megoldódott és már villanyfény mellett battyogtunk vissza a szállóba.

Összességében jól sikerült a három nap. Úgy érzem a gyerekeink már kezdenek megtanulni viselkedni is ( nagyjából) . Ami a mindig is komoly gondot jelentő közös, éttermi étkezéseket illeti, most Leila is egész jól bírta, néha fennhangon énekelt ( Az igazi férfi dudán játszik, vörös szakálla messzire látszik, az igazi férfi mindig zord, az igazi férfi szoknyát hord .... "lejlájul" kicsit másképp:) büdös szakálla messzire látszik:) ) , néha mondókázott, néha sztárjkolt, de azért lehetett enni is mellette. A kajcsik vége azért mindig váltott műszakos volt. Ami annyit tesz, hogy amikor az épp aktuálisan legkisebb gyerek már nem bírja a "jól viselkedést", valamelyikünk kimegy vele sétálni és addig a másik szülőnek lehetősége nyílik rá, hogy sietve belapátolja amit tud, majd mentesítse a szülőtársát a feladat alól.

Más: Hétfőtől ismét "dolgozó nő lettem", nem mintha eddig a lábamat lógáztam volna a gyerekek, a háztartás és az ebtársak mellett, de újra nyolc órában, azaz hivatali munkaidőben nem otthon dolgozom.

A hivatalban jól elvagyok, az elmúlt két év alatt megszépült az egész épület és nagyon jó érzés tiszta irodába jönni reggelente. Egyenlőre még a héten nincs határidős munkám, hanem a régi és folyamatban levő anyagokkal foglalkozom, a nyolc óra eltelik, nyugi van ....

Itthon viszont Leila tüntet és büntet, tombol a dackorszak ezerrel, rettentő agyafúrt és nyíltan ellenszegül annak amit kérek, amint félrenézek ott folytatja a rosszalkodást ahol épp abbahagyattam vele. Emiatt a reggeli készülődések hosszúak és idegbajosak a részemről, közben a nagyok viszonylag hamar elkészülnek és Márkó Violát nyúzza, aki egyfolytában visít és nyávog, szóval kiakaszt.

Ilyenkor átgondolom, hogy hány gyereket is szeretnék még???:))- asszem elég ennyi.

Viola egyébként is elképesztően érzékeny, vagy bőgős? - vagy nem is tudom milyen mostanában. A múltkor ebéd után valamit tettem-vettem a konyhában és ő kérdezte, hogy ehete-e almát? Mivel ő unatkozás közben időtöltésként is eszegetni szokott amit én fennhangon nehezményezek, általában megkérdezni, hogy éppen mit szólok a dologhoz, de most mondtam, hogy persze egyen csak. El is szaladt a kamrába és visszatért két almával. Mondtam neki, hogy csak egyet, mert azt is nehezére esik rendesen lerágni. Nézte, nézte a két almát, forgatta és elkezdett nyavajogni, hogy had egye meg mind a kettőt. Mondtam, hogy nem, csak az egyiket. Erre ő tovább rimánkodott, hogy de inkább mind a kettőt, mert olyan szépek, hogy nem tud választani!
Ezen eldurrant az agyam és ráparancsoltam, hogy vagy vegye el az egyiket, vagy tegye le mindkettőt! Erre ő szabályosan zokogni kezdett, hogy értsem meg, ő semmiképp sem tud választani ebből a két gyönyörű almából mert mind a kettő annyira szép és ezért mind a kettőt nagyon szeretné megenni.

Magamban röhögtem, de közben rettentően kiakadtam azon, hogy ennyire liba a lányom, ennyire igazi szőke nő???!, ezen és ezért bőg????

A vége az lett a dolognak, hogy lerakattam vele az almákat és elküldtem játszani, percek múlva már megnyugodva jött vissza és választott is egyet, amit aztán jó ízűen meg is evett, de én azóta is agyalok a történteken...

Viola, Viola! Gyanítom, hogy nem lesz veled egyszerűbb dolgunk később sem!